Ipari környezetben nem ritka, hogy két áramlásmérőt sorosan szerelnek fel ugyanarra a csővezetékre, amelyek jelentősen eltérő értékeket mutatnak. Az átvizsgáláskor a modellek helyesnek bizonyulnak, a kalibráció érvényes, a beépítés a tervrajzok szerint történik – a kiváltó ok azonban a kezdeti kiválasztási fázisban rejlik: a mérőméretet nem a tényleges üzemi térfogatáram, hanem a csőátmérő alapján választották ki.
Az áramlásmérők a műszerek legváltozatosabb kategóriáját képviselik. Az olyan technológiáknak, mint a nyomáskülönbség, az elektromágneses, az örvénylés, a turbina, az ultrahang, a Coriolis, a pozitív elmozdulás és a változtatható terület (rotaméter) mindegyike sajátos működési határokkal és egyértelmű korlátokkal rendelkezik. A kiválasztási jog megszerzése biztosítja az évekig tartó problémamentes működést; fordítva, a rossz kezdeti választást nem lehet beváltani, függetlenül az eszköz precíziós besorolásától vagy a márka presztízsétől. Ez az útmutató a tényleges helyszíni kiválasztási sorrendnek megfelelően bontakozik ki: először határozza meg a célt és a pontosságot, majd tesztelje a közeget, majd számítsa ki az átmérőt, ellenőrizze a beépítést, számolja ki a költségeket, végül döntse el az adott típust és jellemző munkakörülményeket.
| Ötlépéses módszer az áramlásmérő kiválasztásához | |||
| 01 | 1. lépés: Határozza meg a tervezett felhasználást és a szükséges pontosságot | Folyamatszabályozás, belső energiafelhasználás felmérése és kereskedelmi elszámolás | A hibatűrés a lazától a szigorúig terjed |
| 02 | 2. lépés: Határozza meg a közeg jellemzőit | Fázisállapot, elektromos vezetőképesség, viszkozitás, szilárdanyag-tartalom, korrozivitás és higiéniai követelmények | |
| 03 | 3. lépés: Határozza meg az áramlási sebességet és a csőméretet | Csőátmérő kiválasztása a tipikus áramlási sebesség alapján; a visszaforgatási arány ellenőrzése a minimális áramlási sebességgel | A tényleges áramlási sebesség visszaszámítása |
| 04 | 4. lépés: Értékelje a telepítési feltételeket | Felfelé és lefelé irányuló egyenes csőszakaszok, csővezeték vibráció, beépítési irány, teljes cső állapota és robbanásbiztos/védelmi minősítések | |
| 05 | 5. lépés: Számítsa ki az életciklus teljes költségét | Beszerzési költség, hitelesítés/kalibrálás és karbantartás | Nyomásveszteségből adódó hosszú távú energiafogyasztás |
I. Határozza meg a célt: Mit mér, és milyen pontosság szükséges?
A kiválasztás első lépése nem a csővezeték vizsgálata, hanem az áramlásmérés céljának világos meghatározása. Ugyanahhoz a folyamathoz a különböző alkalmazások két nagyságrenddel eltérő pontossági szintet követelhetnek meg.
• Trendfigyelés és reteszelés: Olyan feladatokhoz használható, mint a szivattyú működésének ellenőrzése vagy az áramlásvesztés észlelése; A 2–5%-os hibahatár általában elegendő, ami a legnagyobb rugalmasságot kínálja az eszközválasztásban.
• Folyamatvezérlés: Szabályozási körökben használatos; a ±1% és ±1,5% közötti pontosság általában megfelelő, a fókusz a válaszsebesség és a hosszú távú stabilitás felé tolódik el.
• Belső elszámolás és energiafelhasználás felmérés: műhelyeken vagy csapatokon belüli felhasználás nyomon követésére szolgál; jellemzően ±1%-os pontosságot igényel.
• Letéti átruházás és törvényes metrológia: olyan áruk külső számlázására használják, mint a gőz, földgáz vagy kőolajtermékek; ezek az alkalmazások általában 0,2–0,5 pontossági osztályt igényelnek, a hivatalos szabványok szerinti kötelező kalibrációval és időszakos újraellenőrzéssel együtt.
A nagyobb pontosság nem mindig jobb. A 0,2-es osztályú mérő gyakran szigorúbb beépítési követelményeket, magasabb árcédulát és gyakoribb kalibrálást von maga után – egy ilyen eszköz használata, ahol csak trendfigyelésre van szükség, egyszerűen erőforrás-pazarlás. Ezzel szemben, ha 1,5-ös osztályú mérőműszert használ a kereskedelem elszámolására, a mérési hiba közvetlenül pénzbeli veszteséget jelent, amely egy év leforgása alatt jóval meghaladhatja a mérők közötti kezdeti árkülönbséget. Ha először meghatározza a tervezett alkalmazást, az lényegében meghatározza a szükséges pontossági osztályt.
II. A médium megértése: A megvalósíthatóság döntő tényezője
A közeg jellemzői határozzák meg, hogy mely mérési elvek alapvetően életképtelenek. Ez a leggyakrabban figyelmen kívül hagyott lépés a kiválasztási folyamatban – és a legvalószínűbb, hogy kudarchoz vezet. Hat kulcsfontosságú szempontot kell tisztázni:
Fázis. A közeg folyadék, gáz, gőz vagy kétfázisú áramlás? Gőz esetén különbséget kell tenni a telített és a túlhevített állapotok között, és meg kell határoznia, hogy szükség van-e hőmérséklet- és nyomáskompenzációra. A magával ragadó gázt tartalmazó folyadékok instabil leolvasást okozhatnak az elektromágneses vagy ultrahangos áramlásmérőkben.
Elektromos vezetőképesség. Az elektromágneses áramlásmérők csak vezető folyadékokat képesek mérni; jellemzően legalább 5 μS/cm vezetőképesség szükséges. Alacsony vezetőképességű közegeknél (mint például tiszta víz vagy bizonyos típusú kondenzátum) 20 μS/cm küszöbértékre lehet szükség, vagy alternatív intézkedéseket kell tenni. Az elektromágneses áramlásmérők nem használhatók olajokhoz, gázokhoz vagy gőzhöz.
Viszkozitás. A nagy viszkozitású folyadékok (pl. 30 mm²/s-nál nagyobb kinematikai viszkozitásúak, amelyeket a helyszínen gyakran "nagyon vastagnak" neveznek) alkalmatlanok turbinás vagy örvényárammérőkhöz, mivel előfordulhat, hogy a közeg nem képes meghajtani a járókereket, vagy nem tud stabil örvényt létrehozni. Az ilyen közegekhez a Coriolis, a pozitív elmozdulású vagy a cél típusú áramlásmérők megfelelőbbek.
Szilárd anyagok és rostok. A részecskéket vagy szálakat tartalmazó iszapok esetében előnyben részesítse az elektromágneses áramlásmérőket (kopásálló béléssel ellátott) vagy a belső áramlási akadályok nélküli kialakításokat. A turbinás és a pozitív elmozdulásmérők hajlamosak elakadásra vagy kopásra, míg az örvénylő áramlásmérőben az örvényleválasztó elem könnyen összegabalyodhat.
Korrozivitás. Mivel a közeg érintkezik a béléssel, az elektródákkal és a tömítésekkel, a felhasznált anyagoknak kompatibilisnek kell lenniük vele. A gyakori bélésanyagok közé tartozik a neoprén, poliuretán, PTFE és PFA; Az elektróda anyagok közé tartozik a rozsdamentes acél, a Hastelloy, a titán és a tantál. A nem megfelelő anyag kiválasztása erősen korrozív közeghez néhány hónapon belül szivárgáshoz vezethet.
Higiéniai és speciális követelmények. Az élelmiszer- és gyógyszeriparban elengedhetetlenek a higiénikus csatlakozások és a tisztítható kialakítás; Az elektromágneses, Coriolis vagy ultrahangos áramlásmérők általában a preferált választások. Ha ezekkel a pontokkal teljes mértékben foglalkozunk, az életképes opciók száma jelentősen lecsökken, ami sokkal könnyebbé teszi a későbbi kiválasztást.
III. A csőméret meghatározása: A kiválasztáshoz használja a tipikus áramlási sebességet, az ellenőrzéshez pedig a minimális áramlási sebességet.
A csőméretet nem a meglévő csőátmérő, hanem az áramlási sebesség határozza meg. Egy adott DN100 cső esetében előfordulhat, hogy csökkentenie kell az átmérőt, ha az áramlás alacsony, vagy növelnie kell, ha az áramlás nagy; a döntő tényező az áramlási sebesség.
Először állítsa be a megfelelő áramlási sebességet. Ha a sebesség túl kicsi, a mérési hibák megnövekednek, és a cső hajlamossá válik az ülepedésre és eltömődésre. Ha túl magas, a nyomásveszteség és a kopás növekszik, valamint a zaj zavarhatja a mérést. Az általános műszaki ajánlások a következők: 1–3 m/s folyadékoknál (0,5–1 m/s nagy viszkozitású közegeknél; 1–2 m/s szilárd anyagokat tartalmazó közegeknél); 10-30 m/s gázoknál (10-20 m/s alacsony nyomású gázoknál); gőz esetén pedig 20–40 m/s (túlhevített gőz esetén akár 30–60 m/s).
Ezután számítsa ki a cső méretét. Határozza meg a szükséges belső keresztmetszeti területet a jellemző áramlási sebesség és a célsebesség alapján, származtassa a belső átmérőt, válassza ki a legközelebbi szabványos csőméretet, majd számítsa ki a tényleges sebességet, hogy a megfelelő tartományba kerüljön. Például, ha a közeg víz, amelynek tipikus vízhozama 30 m³/h, maximum 45 m³/h és minimum 8 m³/h, és 2,5 m/s sebességet céloz meg, akkor a számított belső átmérő hozzávetőlegesen 65 mm – ezért a DN65-öt választja. Ebben az esetben a tipikus sebesség körülbelül 2,3 m/s, a maximális sebesség pedig körülbelül 3,4 m/s - mindkettő jóval az elfogadható tartományon belül van. Ha egyszerűen egy DN100-as csövet választana, a tipikus sebesség csak körülbelül 1,1 m/s-ra csökkenne, és a minimális áramlási sebességnél akár 0,3 m/s-ra is csökkenne – ekkor a mérési pontosság elkezdene elmozdulni.
Végül ellenőrizze a leállítási arány (távolság) használatával. Ezt a lépést lehet a legkönnyebben figyelmen kívül hagyni: az áramlásmérőnek képesnek kell lennie a maximális és a minimális térfogatáram lefedésére is. A nyomáskülönbség (peremes lemezes) áramlásmérők lefutási aránya általában csak 3:1 és 4:1 között van; az örvény- és turbinás áramlásmérők körülbelül 10:1 és 20:1 közötti arányt kínálnak; az elektromágneses áramlásmérők elérhetik a 20:1 és 100:1 közötti arányt; és az ultrahangos áramlásmérők általában 20:1 és 40:1 közötti arányt biztosítanak. A korábban említett példában a maximális és minimális áramlási sebességek aránya 5,6:1 - jóval az elektromágneses vagy ultrahangos áramlásmérők képességein belüli tartomány, míg a nyílásos lemez lényegében alkalmatlan lenne. Sok helyszíni alkalmazásban csak a "maximális áramlási sebesség" van megadva; csak alacsony áramlási viszonyok esetén derül ki a leolvasás a mögöttes problémákról.
IV. Vegye figyelembe a telepítési feltételeket: egyenes csőszakaszok, vibráció és tájolás
Ugyanazon áramlásmérő pontossága jelentősen eltérhet – többszörösen – a beszerelés minőségétől függően. A telepítési követelményeket a kiválasztási szakaszban ellenőrizni kell; ne várjon az építési szakaszig, hogy kiderüljön, nincs elegendő hely.
Egyenes csőszakaszok: A legtöbb áramlásmérőhöz, amely meghatározott áramlási módokra támaszkodik, egyenes csőhosszra van szükség mind az áramlás irányában, mind az után, hogy stabilizálja az áramlási sebességprofilt. Ha vannak könyökök, szelepek vagy csőátmérőjű átmenetek az áramlás irányában, általában hosszabb egyenes szakaszokra van szükség. A közös követelményeket az alábbi táblázat foglalja össze; azonban mindig olvassa el a gyártó specifikus dokumentációját. Az egyenes csőre vonatkozó követelmények első ellenőrzése gyakran megmagyarázza a "pontatlan mérési" problémák több mint felét.
| Írja be | Felfelé irányuló egyenes csőszakasz (általános követelmények) | Lefelé irányuló egyenes csőszakasz (általános követelmények) |
| Nyomáskülönbség (pl. nyíláslemez) | 15–20D | Nagyobb vagy egyenlő, mint 5D |
| Turbina | 10D | 5D |
| Örvény | 10–15D (nagyobb vagy egyenlő, mint 20D gőzméréshez ajánlott) | Nagyobb vagy egyenlő, mint 5D |
| Elektromágneses | Nagyobb vagy egyenlő, mint 5D (10D-nél nagyobb vagy egyenlő, ajánlott, ha könyökök vagy szelepek vannak felfelé) | Nagyobb vagy egyenlő, mint 3D |
| Ultrahangos (tranzitidő módszer) | 10D | 5D |
| Coriolis tömegáramlás | Nincs szükség egyenes csőszakaszra | Nincs szükség egyenes csőszakaszra |
Rezgés. A Vortex és Coriolis áramlásmérők érzékenyek a csővezeték rezgésére. Ha a szivattyúk vagy kompresszorok kimeneteihez vagy jelentős vibrációnak kitett csőszakaszokhoz szerelik, ezek leolvasása időszakosan ingadozhat. Ilyen esetekben vagy jobb rezgésállóságú áramlásmérő típusra kell váltani, vagy kiegészítő támasztékokat kell beépíteni, hogy elszigeteljék a készüléket a rezgésforrástól. Míg a Coriolis áramlásmérő fő előnye, hogy nem igényel speciális egyenes csőjáratokat, a vibráció az elsődleges gyengesége.
Telepítési irány. Az elektromágneses áramlásmérőkhöz teljes cső szükséges; vízszintesen vagy függőlegesen is felszerelhetők. Függőleges beépítésnél ajánlatos, hogy a közeg alulról felfelé áramoljon, hogy megakadályozzuk a gáz felhalmozódását a cső felső részében. Ha örvényáramlásmérőt használunk gázok mérésére, az örvényleválasztó elemet függőlegesen kell elhelyezni; folyadékok mérésénél ügyelni kell arra, hogy elkerüljük a gázbuborékok felhalmozódását. Nyomáskülönbség-áramlásmérőknél a nyomásérzékelő nyílások elhelyezése a közegtől függ: gázoknál a cső tetején kell elhelyezkedni; folyadékok esetén az alján vagy oldalán; gőzhöz pedig az oldalán, kondenzációs edényekkel felszerelve.
Egyéb környezeti feltételek. Veszélyes területeken elengedhetetlen a megfelelő robbanásbiztos típus kiválasztása és a robbanásbiztosság ellenőrzése. Erős elektromágneses interferenciával rendelkező környezetben a megfelelő árnyékolás és földelés szükséges – az elektromágneses áramlásmérők különösen nagymértékben támaszkodnak a megbízható földelésre. Magas hőmérsékletű vagy magas páratartalmú környezetben, illetve szabadban történő telepítés esetén ellenőrizni kell a behatolás elleni védelem (IP) besorolását és a megengedett környezeti hőmérséklet-tartományt is.

V. A faktornyomás vesztesége a költségekben: folyamatos éves kiadás
A vételár csak egy összetevője az áramlásmérő teljes költségének. Az akadály típusú áramlásmérők, például a nyílásos lemezek, nyomáskülönbséget hoznak létre az áramlás korlátozásával; ez tartós nyomásveszteséget eredményez, ami a szivattyúkat folyamatos többletmunkára kényszeríti. Ez egy éves kiadás, amely túlságosan könnyen figyelmen kívül hagyható.
Egy egyszerűsített becslés a következő összefüggéssel végezhető el: Tengelyteljesítmény (kW) ≈ Nyomásveszteség (kPa) × Áramlási sebesség (m³/s).
Tekintsünk egy tipikus forgatókönyvet: egy vízvezeték 0,3 m³/s (kb Ez körülbelül 9 kW tengelyteljesítménynek felel meg. Ha évi 6000 üzemórát és 0,6 RMB/kWh villamosenergia-költséget feltételezünk, az éves villamosenergia-költség nagyjából 32 400 RMB lenne. Ha a nyomásveszteség 100 kPa-ra nő, a tengelyteljesítmény körülbelül 30 kW-ra emelkedik, ami körülbelül 108 000 RMB éves villamosenergia-költséget eredményez. Vegye figyelembe, hogy ez csak az elméleti tengelyteljesítményt jelenti; a tényleges elektromos fogyasztás még magasabb lesz, ha figyelembe vesszük a szivattyú és a motor hatékonyságát.
Ennek a tényezőnek az értékelésében való figyelembevétele gyakran megváltoztatja a következtetést: az elektromágneses és ultrahangos áramlásmérők gyakorlatilag nulla nyomásveszteséggel rendelkeznek, a Coriolis áramlásmérők pedig lényegesen kisebb nyomásveszteséggel rendelkeznek, mint a nyílásos lemezek. Bár magasabb kezdeti vételáruk lehet, megtakarítást kínálnak az alacsonyabb hosszú távú energiafogyasztás révén. A folyamatos üzemben lévő nagy átmérőjű csővezetékek esetében a villamosenergia-költségek néhány év alatti különbsége könnyen ellensúlyozhatja a berendezés beszerzési árának különbségét. A valódi „teljes életciklus-költség” elemzésnek öt elemet kell figyelembe vennie: beszerzést, telepítést, hitelesítést/kalibrálást, karbantartást és pótalkatrészeket, valamint a nyomásveszteséggel kapcsolatos energiaköltségeket.
VI. Hat fő áramlásmérő típus áttekintése
Nyomáskülönbség-áramlásmérők (nyílásos lemezek, fúvókák, Venturi csövek): Ezek a legfejlettebb technológiát képviselik, átfogó szabványokkal támogatva. Képesek ellenállni a magas hőmérsékletnek és nyomásnak, nagyon nagy átmérőben gyárthatók, és viszonylag olcsók. Hátrányaik közé tartozik a nagy nyomásveszteség, a korlátozott lekapcsolási arány (általában 3:1-től 4:1-ig), valamint a mérsékelt pontosság (±1% és ±1,5%). Ezen túlmenően a hosszú távú használat a nyíláslemez széleinek kopásához vagy a nyomásérzékelő nyílások eltömődéséhez vezethet, mindkettő mérési hibákat okoz. Alkalmas olyan alkalmazásokhoz, mint a gőz, a nagy átmérőjű gázáram vagy a magas hőmérsékletű közegek, ahol a nyomásveszteség nem aggodalomra ad okot, és nem feltétlenül szükséges a nagy pontosság.
Elektromágneses áramlásmérők: Nincsenek áramlást akadályozó alkatrészek, így gyakorlatilag nulla nyomásveszteség. ±0,2% és ±0,5% közötti pontosságot és széles lekapcsolási arányt kínálnak. A különféle bélés- és elektródaanyagoknak köszönhetően rendkívül ellenállóak a korrózióval és a kopással szemben. Azonban egyértelmű korlátaik vannak: csak vezető folyadékot tudnak mérni; az elektróda felületén lévő gázbuborékok vagy lerakódások befolyásolhatják a leolvasást; és megbízható földelést igényelnek. A szennyvíz, az iszap, a savas/lúg/só oldatok, a cellulóz és az ásványi iszapok számára előnyösek.
Vortex áramlásmérők: Nem tartalmaznak mozgó alkatrészeket, egyszerű felépítésűek és minimális karbantartást igényelnek. Hőmérséklet- és nyomásérzékelők integrálásával egyetlen egység képes hőmérséklet- és nyomáskompenzációt végezni, így rendkívül kényelmes a gőzméréshez. Hátrányaik közé tartozik a vibrációra való érzékenység, a hosszabb egyenes csőfutások szükségessége, a nagyon alacsony áramlási sebességnél történő mérés képtelensége, valamint az örvényleválasztó elem szilárd anyagok általi eltömődésének veszélye. Elsődleges választás telített és túlhevített gőz mérésére.
Turbinás áramlásmérők: Nagy pontosságukról, gyors reagálásukról és nagy nyomásállóságukról ismertek, tiszta, kőolajtermékekhez, földgázhoz és vízhez alkalmasak. Mivel belső forgó járókereket tartalmaznak, a szennyeződések vagy a kopás közvetlenül megváltoztathatja a mérőtényezőt; ezért nagy folyadéktisztaságot, hatékony szűrést és időszakos kalibrálást igényelnek.
Coriolis tömegárammérők: közvetlenül mérik a tömegáramot, anélkül, hogy a hőmérséklet, nyomás vagy viszkozitás befolyásolná. Egyidejűleg képesek sűrűség- és hőmérsékletadatokat kiadni, ±0,1% és ±0,2% közötti pontosságot érve el, és általában nincs szükség egyenes csővezetésre. A kompromisszumok közé tartozik a magas ár, a tipikus maximális DN300 átmérő, a rezgésérzékenység és a mérési ingadozások lehetősége, ha gáz van a folyadékban. Jól alkalmasak letéti átruházásra (kereskedelmi elszámolásra), nagy viszkozitású közegekre és precíziós vegyszeradagolásra.
Ultrahangos áramlásmérők: Nem okoznak nyomásveszteséget, és külső rögzítő érzékelőkkel szerelhetők fel. A nagy átmérőjű csövek esetében lényegesen költséghatékonyabbak, mint az azonos méretű elektromágneses áramlásmérők, és nem vezető folyadékok mérésére is alkalmasak. Ezek az eszközök a hanghullámok folyadékon keresztüli terjedésére támaszkodnak; teljesítményüket megzavarhatják olyan tényezők, mint a gázbuborékok, szilárd részecskék vagy vízkőlerakódás a belső csőfalakon. A tranzitidő-módszer viszonylag tiszta médiához alkalmas, míg a Doppler-módszer jobb a lebegőanyagot tartalmazó médiához. A többutas ultrahangos áramlásmérőket gyakran használják nagy átmérőjű csővezetékekben lévő víz vagy földgáz tárolására (kereskedelmi mérésére).
Két másik típus továbbra is elterjedt az alacsony áramlású alkalmazásoknál vagy bizonyos forgatókönyveknél: a változtatható területű (rotaméteres) áramlásmérők – amelyek egyszerű felépítéssel, intuitív leolvasással és alacsony árfekvéssel rendelkeznek – kiválóan alkalmasak helyszíni vizuális jelzésre vagy alacsony áramlású alkalmazásokra, például az öblítőgázra, bár a pontosságuk általában közepes. A pozitív elmozdulású áramlásmérők (például karéjos rotorokat vagy elliptikus fogaskerekeket használók) nagy pontosságot kínálnak viszkózus, tiszta folyadékok mérésére, és gyakran használják őket kőolajtermékek tárolására; azonban a közegnek tisztának kell lennie, ezért szűrőt kell használni.
Az alábbi táblázat összefoglalja e hat főbb áramlásmérő típus legfontosabb paramétereit, lehetővé téve a gyors összehasonlítást.
VII. Berendezések tipikus működési feltételekhez igazítása
Szintetizálva az előző szakaszokban tárgyalt pontokat, a gyakori működési feltételek kiválasztásának folyamata néhány standard opcióhoz közelít. Az alábbi hivatkozási táblázat kiindulópontként szolgál; azonban minden konkrét projekt esetében elengedhetetlen a kiválasztás újraértékelése, figyelembe véve a közeg sajátos jellemzőit, a nyomásértékeket és a telepítési feltételeket.
Egy adott működési körülményre gyakran több életképes megoldás létezik. Például nagy átmérőjű vízellátási alkalmazásokban elektromágneses és többutas ultrahangos áramlásmérők egyaránt használhatók; a végső választás a kezdeti költségvetéstől, a megfelelő számú egyenes csővezeték rendelkezésre állásától és a karbantartási képességektől függ. Hasonlóképpen a gőzméréshez mind az örvény-, mind a nyomáskülönbség- (DP) áramlásmérők opcionálisak – az örvénymérők alacsonyabb nyomásveszteséget és szélesebb lekapcsolási arányt kínálnak, míg a DP-mérők jobban megfelelnek a magas hőmérsékletű/nagynyomású környezeteknek, és általában költséghatékonyabbak. Egyetlen megoldás sem eleve jobb; a legjobb választás egyszerűen az, amelyik a leghatékonyabban igazodik az adott helyszíni feltételekhez.
VIII. Hat gyakori buktató
Csak a maximális áramlási sebességet adja meg, miközben a minimumot elhagyja. Ha a mérő méretét kizárólag a maximális áramlás alapján határozzák meg, előfordulhat, hogy alacsony áramlású körülmények között nem ad pontos méréseket. A készülék kiválasztása előtt mindig tisztázza a tipikus, minimális és maximális áramlási sebességet.
A mérő méretének közvetlenül a csőátmérőhöz való igazítása. Míg a csőátmérőt a folyamat tervezése határozza meg, az áramlásmérő furatát az áramlási sebesség és a folyadék sebessége alapján kell kiszámítani. Azokban az esetekben, amikor az áramlási sebesség viszonylag alacsony egy nagy átmérőjű csövön belül, gyakran célszerűbb a csökkentett furatú telepítés, mint a teljes csőátmérőnek megfelelő mérő felszerelése.
Csak a vételárra koncentrálva, figyelmen kívül hagyva a nyomásveszteséggel járó energiaköltségeket. A nagy ellenállású áramlásmérők esetében, mint például a mérőperemek vagy a cél típusú mérők, a hosszú távú energiaköltségek gyakran meghaladják a kezdeti árkülönbséget, különösen a nagy átmérőjű alkalmazásoknál vagy a folyamatos működést igénylő folyamatoknál.
Figyelmen kívül hagyva a folyadék vezetőképességét az elektromágneses áramlásmérő kiválasztásakor. Az elektromágneses áramlásmérők nem alkalmasak olajok, gázok vagy tiszta víz mérésére; Az ilyen alkalmazásokba történő telepítés általában vagy a kijelző hiányát vagy ingadozó, ingadozó értékeket eredményez.
Nem sikerült megvalósítani a gőz hőmérséklet- és nyomáskompenzációját. Mivel a gőz sűrűsége jelentősen változik a hőmérséklet és a nyomás függvényében, a térfogatáram mérésére hagyatkozás 10%-ot meghaladó hibákhoz vezethet. A telített gőz általában nyomáskompenzációt igényel, míg a túlhevített gőz hőmérséklet- és nyomáskompenzációt igényel.
Az olyan tényezők figyelmen kívül hagyása, mint a vibráció, az egyenes csőfutás követelményei és az anyagkompatibilitás. Ezeket a részleteket gyakran kihagyják a kiválasztási specifikációkból, mégis közvetlenül meghatározzák a telepített berendezés pontosságát és élettartamát. Ezenkívül az anyagkompatibilitási ellenőrzéseknek ki kell terjedniük a bélésekre, elektródákra és tömítésekre is.
IX. Következtetési és kiválasztási ellenőrzőlista
Nincs egyetlen „legjobb” áramlásmérő – csak az, amelyik „legmegfelelőbb” az adott alkalmazáshoz. Öt kulcstényező szisztematikus áttekintésével – a tervezett felhasználás, a folyékony közeg, az áramlási sebesség, a telepítési követelmények és a leginkább költséges kiválasztási dilemmák – könnyen megoldhatók. Mielőtt elkészíti a berendezés kiválasztására vonatkozó specifikációkat, használhatja a következő ellenőrzőlistát, hogy minden szükséges részletet lefedjen:
Cél és pontossági osztály: folyamatszabályozásra, belső teljesítményértékelésre vagy letéti átruházásra (kereskedelmi elszámolás) szolgál? Mekkora a megengedett hibahatár?
Folyadék jellemzői: Fázis (folyadék/gáz/szilárd), elektromos vezetőképesség, viszkozitás, szilárdanyag-tartalom, korrozivitás és higiéniai követelmények.
Áramlási sebesség tartomány: Adja meg a tipikus, minimális és maximális áramlási sebességet.
Megengedett nyomásesés és éves üzemórák: Az energiafogyasztási költségek kiszámítására szolgál.
Csővezeték-feltételek: Csőátmérő, anyag, áramlási akadályok és a rendelkezésre álló egyenes csőhosszak.
Működési paraméterek: Üzemi hőmérséklet, üzemi nyomás, magával ragadott gáz jelenléte és áramlási pulzáció.
Telepítési környezet: Rezgésszint, veszélyes terület besorolása és szükséges behatolásvédelmi (IP) besorolás.
Karbantartási képességek: Helyszíni létesítmények rendelkezésre állása időszakos ellenőrzéshez, kalibráláshoz és pótalkatrészek cseréjéhez.
Miután az ellenőrző lista elkészült, az utolsó lépés az olyan tényezők mérlegelése, mint a pontosság, a leállítási arány és a költségek a legmegfelelőbb berendezéstípus kiválasztásához. Ha nem biztos benne, küldje el ezt az ellenőrzőlistát a webhely feltételeivel együtt a gyártónak. Konkrét ajánlásokat tudnak adni a modellre és a csőméretre vonatkozóan, ami sokkal megbízhatóbb, mintha saját maga próbálna kitalálni a lehetőségek sokasága között.





