A berendezésekkel és csővezetékekkel dolgozó személyzet gyakran találkozik biztonsági szelepekkel, nyomáscsökkentő szelepekkel, szakítótárcsákkal és légtelenítő szelepekkel. Mivel ezek az eszközök mind nyomásproblémákkal foglalkoznak, és hasonló fizikai megjelenésűek, könnyen összetéveszthetők, amikor az ember először kezdi el használni. A terepen azonban ezek megkülönböztetése nem bonyolult. Figyelembe kell venni a berendezés típusát, a nyomásemelkedés okát, a közeg jellemzőit és a berendezés működését a készülék működése után. A különböző működési feltételek eltérő nyomásvédelmi módszereket igényelnek.

I. Biztonsági szelepek

A biztonsági szelepeket elsősorban kazánokra, nyomástartó edényekre, gőzrendszerekre, sűrített gázrendszerekre és különböző típusú túlnyomásos berendezésekre szerelik fel. Funkciójuk egyértelmű: ha a belső nyomás meghaladja a beállított határértéket, a szelepnek automatikusan ki kell engednie a nyomást. A szelep kinyílik és kiüríti a közeget, amikor a nyomás emelkedik, majd ismét zár, ha a nyomás csökken. A gyakori helyszíni forgatókönyvek közé tartozik a gőzvezetékek végének eltömődése, a kompresszor kimeneti torlódásai, a nyomástartó edények melegítése, a zárt folyadékok hőtágulása és a kémiai reakciók során nagy mennyiségű gáz keletkezése. Ezekben a helyzetekben a belső nyomás fokozatosan felhalmozódik; ha a normál folyamatáram nem tudja eloszlatni ezt a nyomást, a biztonsági szelep biztosít egy tehermentesítő utat. A biztonsági szelep beszerelésekor nem lehet egyszerűen a névleges méretre (furat) összpontosítani. A helyszíni ellenőrzések prioritást adnak a beállított nyomásnak, a nyomóképességnek, a bemeneti csővezeték-konfigurációnak és a kimeneti ellennyomásnak. Például egy alulméretezett bemeneti cső növeli a nyomásveszteséget az áramlás irányában, amikor a szelep működik, míg a nagy ellenállás a kimeneti csőben növeli az ellennyomást a kisülés során; mindkét tényező befolyásolja a szelep tényleges teljesítményét. Lényegében a biztonsági szelepek a túlnyomásos berendezésekben fellépő abnormális nyomáslökéseket kezelik úgy, hogy automatikusan kinyílnak a nyomás csökkentése érdekében, és a normál nyomás helyreállása után zárnak.
II. Nyomáscsökkentő szelepek

A nyomáscsökkentő szelepek általában hidraulikus rendszerekben, olajrendszerekben és szivattyú nyomóvezetékekben találhatók – különösen azokban, amelyekben térfogat-kiszorításos szivattyúk, például fogaskerekes szivattyúk, csavarszivattyúk és dugattyús szivattyúk vannak. Ezeknek a szivattyúknak az a jellemzője, hogy folyamatosan szállítanak folyadékot, amíg a berendezés működik. Ha a nyomószelep hirtelen bezárul, leállítva a folyadékáramlást, a nyomás gyorsan megemelkedik. Ilyen esetekben a nyomáscsökkentő szelep megkerülő utat biztosít. Amint a nyomás eléri a beállított értéket, a szelep kinyílik, és a folyadékot visszavezeti a tárolótartályba, a szivattyú bemenetéhez vagy más alacsony nyomású ponthoz. Ezek a szelepek a folyadékrendszerek nyomásszabályozási problémáit oldják meg. A biztonsági szelepekhez képest a nyomáscsökkentő szelepeket gyakrabban használják olyan alkalmazásokban, ahol recirkulációt, megkerülést vagy a szivattyú nyomónyomásának korlátozását igénylik. Számos műszaki dokumentumban a "biztonsági szelep" és a "nyomáscsökkentő szelep" kifejezéseket felcserélhetően használják. Ezért nem szabad kizárólag a névre hagyatkozni; ehelyett a szelepszerkezet, a közeg, a beépítési hely és a tervezési cél átfogó értékelése szükséges.
III. Lemeztörés:

A fő különbség a szakítótárcsa és a biztonsági szelep között az, hogy a lemezt aktiválás után cserélni kell. Amint a nyomás eléri a beállított értéket, a lemez szétrobban, és tehermentesítő utat hoz létre. Mozgó alkatrészek, például tárcsák, szárak vagy rugók hiányában stabil marad még a kihívást jelentő hordozókkal rendelkező környezetben is. A gyakori helyszíni forgatókönyvek a következők: Kristályosodásra, kokszosodásra hajlamos közeg vagy bizonyos vegyi közegekkel végzett polimerizációval járó elhúzódó működés belső lerakódásokhoz vezethet. Ezek a lerakódások a szelepüléken és a tárcsán tapadnak, és potenciálisan akadályozzák a mechanikus szelepek működését. Egy szakítótárcsa el tudja szigetelni a folyamatközeget az alsó biztonsági szeleptől, ezáltal mérsékelve az ilyen hatásokat. A korrozív közeggel tartósan érintkező erősen korrozív közeg-belső biztonsági szelep-alkatrészek tömítőfelületei és általános szelepintegritása károsodhat. A megszakító lemez beszerelése az áramlás irányába lehetővé teszi, hogy szigetelő gátként szolgáljon. Gyors nyomásemelkedés bizonyos reakcióedényekben vagy párologtatási folyamatokban, a nyomásváltozások nagyon gyorsan következnek be. Ilyen esetekben szükség van egy gyorsan nyíló tehermentesítő eszközre; a töréskorong azonnal felrobban az aktiválási küszöb elérésekor, gyorsan létrehozva egy tehermentesítési utat. Szigorú szivárgás-ellenőrzési követelmények – mérgező, korrozív vagy illékony közegek – a normál működés során a szivárgás szigorú ellenőrzését követelik meg. A szakítótárcsa teljes tömítést tart fenn az aktiválás előtt, megakadályozva, hogy a közeg bejusson a lefelé irányuló tehermentesítő berendezésbe.
IV. Miért szerelnek be szakítótárcsát néha a biztonsági szelep elé?
A terepen látható "szakítótárcsa plusz biztonsági szelep" kombináció nem csupán egy extra felszerelés hozzáadását jelenti; gyakran alkalmazzák, mert a közeget nehéz kezelni. Ilyenek például a biztonsági szelepekre korrozív, kristályosodásra hajlamos vagy lerakódásokat okozó közegek, valamint a szigorú szivárgásellenőrzést igénylő alkalmazások. Ezekben az esetekben a megszakító lemezt elsősorban az adathordozó elszigetelése érdekében telepítik az áramlás irányába. Aktiváláskor a tárcsa szétreped, és az alsó biztonsági szelep kezeli a nyomáscsökkentést. Ez a kombináció azonban köztes teret hoz létre. Bármilyen nyomásnövekedés ebben a térben vagy szivárgás a szakítótárcsán keresztül, befolyásolhatja a biztonsági szelep működését. Ezért kombinált használat esetén a felállítást integrált tehermentesítő rendszernek kell tekinteni.
V. Légtelenítő szelepek
A légtelenítő szelepeket elsősorban alacsony nyomású tárolótartályokra szerelik fel, mint például az olaj, az oldószerek és a vegyi alapanyagok tárolására szolgáló tartályokra. Míg ezeknek a tartályoknak a belső nyomása általában alacsony, a gőztér térfogata folyamatosan ingadozik. A töltés során a folyadék szintje megemelkedik és a gőztér összezsugorodik, ami szükségessé teszi a légtelenítést; kisütéskor a szint leesik, a gőztér kitágul, levegőbeszívást igényel. A hőmérséklet ingadozása nyomásváltozást is okoz: az emelkedő hőmérséklet kitágul a belső gázban, ami részleges légtelenítést tesz szükségessé, míg a csökkenő hőmérséklet összehúzza a gázt, ami külső levegő beszívást igényel. A légtelenítő szelepek kezelik ezeket a nyomásváltozásokat: kinyílnak, hogy kiengedjék a gázt, amikor a belső nyomás emelkedik, és kinyitnak, hogy levegőt engedjenek be, amikor negatív nyomás alakul ki. Fenntartják a tartály normál működéséhez szükséges nyomásegyensúlyt. Ha azonban a nyomásváltozások meghaladják a normál légzési tartományt – például tűz vagy a közeg gyors elpárolgása során –, a helyzetet vészhelyzeti légtelenítési forgatókönyvként kell kezelni.
VI. A négy eszköztípus megkülönböztetése a területen
Nézze meg a berendezés típusát: A kazánok, nyomástartó edények, gőzrendszerek és sűrítettgáz-berendezések esetében keressen biztonsági szelepeket. Hidraulikus rendszerek, olajrendszerek és térfogat-kiszorításos szivattyú kimenetei esetében keressen nyomáshatároló szelepeket.
Korrozív közegek, kristályosodásra hajlamos közegek vagy gyors nyomáscsúcsoknak kitett berendezések esetén keresse a felszakadó lemezeket.
Olajtartályokhoz, oldószertartályokhoz és alacsony nyomású tárolótartályokhoz keressen légtelenítő szelepeket. Bár mindegyik a nyomással kapcsolatos, más-más működési kérdésekkel foglalkozik.
VII. Gyakori problémák:
A paraméterek helyett a csatlakozásokra összpontosítva Az azonos csatlakozási méretek nem garantálják az azonos kisülési kapacitást. A tényleges kapacitás a közegtől, a nyomástól, a hőmérséklettől és az áramlási együtthatótól függ; Egyszerűen ellenőrizze, hogy a csatlakozás nem megfelelő-e a berendezés cseréjekor. Az elõ-/lefelé irányuló biztonsági szelepek nem megfelelõ állapota: A karbantartás kényelme érdekében néha leválasztószelepeket szerelnek fel. Ha egy leválasztó szelep működés közben zárva van, a biztonsági szelep elveszti a nyomóútját; ezért az ilyen szelepek reteszelést, tömítést vagy speciális kezelési vezérlést igényelnek. A szakítótárcsák helytelen beépítési tájolása: A szakítótárcsáknak van egy kijelölt nyomástartó iránya; a helytelen tájolás befolyásolja a működtető nyomást, ezért a beszerelést ellenőrizni kell a termék jelölései alapján. Eltömődött légtelenítő szelepek: A tárolótartályok tetején lévő környezet összetett; por, szénhidrogén kondenzátum és kristályos anyag halmozódhat fel a szeleptárcsán és az ülésen. Ha egy légtelenítő szelep eltömődik, a tárolótartályban problémák léphetnek fel pozitív vagy negatív nyomású deformációval kapcsolatban. Nem elegendő pusztán a tartalom légtelenítésére összpontosítani; azt is figyelembe kell venni, hogy hová vezetik biztonságosan a kibocsátást. A biztonságos légtelenítés nem csak a közeg kiürítését jelenti: a magas hőmérsékletű gőzök hőkezelést igényelnek; gyúlékony közegek esetében figyelembe kell venni a diszperziós és gyújtóforrásokat; a mérgező közegek begyűjtést és kezelést igényelnek; és a magas hőmérsékletű folyadékok esetében figyelembe kell venni a villogást. Maga a kiömlőnyílás is a biztonsági rendszer szerves része.
VIII. Összegzés
Milyen nyomást bír el a berendezés? Miért emelkedik a nyomás? Mi a közeg állapota? Mekkora mennyiséget kell kiüríteni egy anomália során? A berendezésnek tovább kell működnie a kisütés után? Miután ezeket a kérdéseket tisztáztuk, nyilvánvalóvá válik a biztonsági szelepek, a nyomáscsökkentő szelepek, a szakítótárcsák és a légtelenítő szelepek közötti különbségek. A biztonsági szelepek kezelik a berendezés rendellenes túlnyomását; nyomáscsökkentő szelepek kezelik a nyomásszabályozást folyékony rendszerekben; a töréskorongok speciális médiát és gyors kisülést kezelnek; és a légtelenítő szelepek kezelik a tárolótartályok szokásos nyomásingadozásait. A készülék kiválasztása nem a nevétől, hanem a helyszíni működési feltételektől függ.





